'maga után hagyott egy aprócska kis levelet, bocsánat drágám, de már szerettelek eleget...:('
Nem jó dolog a depresszió,sőt, nagyon rossz,de mit tegyek ha magától jött? -Nem ez nem igaz
nem magától jött,Ő HAGYTA MAGA UTÁN.
Olyan megfejtésre váró dolgok vannak most az életembe, amit NEM tudok megfejteni...sajnos:(
Hogy is van ez? Miért is így történik? Miért pont velem? Miért pont ő? Miért ez a sok kérdés? :|
Nehéz úgy létezni hogy tudod szerettél valakit, aki minden érzést kiölt belőled, de tagadod hogy szerelemből szerettétek egymást, mindent tagadnod kell MAGAD elől,a szíved legmélyén érzed hogy ő kellett mindig is neked,de már KÉSŐ. >> 'Soha nem késő'  << ebben az esetben pedig igen..
Szeretni akarsz valakit, de tudod hogy egyszer úgyis csalódás lesz belőle, csak azért mert egy SENKI ezt tette veled! Hogy van ez?

Amúgy hozzáteszem hogy tesóm osztálytársával most már minden nap beszélek,jó fej meg minden de akkor is van csaja, és én nem vagyok semmi jónak az elrontója..:"DD
idézem most mit írt: ' hát igen, nem sokat járok belvárosba, ütközni kéne egyszer..'
én: ' én is mostanába lusta vagyok felmenni városba:D egyszer majd igen;) :DD'

' Rá kellett jönnöm hogy nem Ő számomra a minden, rá kellett jönnöm hogy nélküle is érek  valamit, hogy is van ez? Vele mégis nélküle, nélküle mégis vele elv? - Nem.. A csalódás, és a fájdalom miatt nekem ő már nem kell! Hisz te is tudod szerelmet más is adhat, barátságot meg még többet kaphatsz, szóval ne legyél ekkora balfasz hogy szomorkodol  egy senki miatt.;) ' -saját.