üdvözöllek depresszió,'örülök' hogy megint a vendégem lehetsz! .../saját/

Éreztél már olyat, hogy ha most nem ír rád,nem beszél veled FELADOD?
Na ha igen akkor tudod most mit érzek,borzalmas érzés..;)
Mosolygok, teszem a boldog lányt, de nagyon nem vagyok az, na jó, az vagyok, valahol legmélyén a szívemnek...
Alkottam, olvasd el..:

'Sosem akartalak elengedni azt hittem mi mindig barátok leszünk, olyan jó volt az a pár hónap hogy nem tudtam nem boldogan gondolni rád, és igen,csak a legjobb barátom voltál, és igaz hogy mindent elrontottál azzal a mondatoddal hogy ' nem akarok a barátod lenni ' ,de mégis boldogan gondolok azokra az időre, és most már nem tud érdekelni hogy ki is vagy te valójába,mert akkor nem ilyen voltál! És valahol legbelül ez fáj.. '
Amikor egész nap csak sírnál, amikor nem tudod hogy miért történik ez veled, amikor rájössz hogy mekkora szar az életed, na az egy pocsék érzés még a világon.;)
Lehet hogy te most olvasod ezt és egyből ítélkezel, nem te éled az életemet, nem te mész át nap mint nap olyan dolgokon amin még nem kéne.., szerelmi bánat? -nem. egy fontos emberben csalódás - talált süllyedt.
Abba az emberbe csalódtam akiért bármit megtettem volna, értékelte ő ezt? NEM. Most már annyira se képes ha ráírok hogy VISSZAÍRJON. Sokat kérek istenem? Nem ilyen volt ő régen!:(

DE majd egyszer visszagondolok ezekre a napokra, és rájövök hogy talán megérte..mert megtanultam igazán szeretni egy embert, nem szerelemből,hanem úgy mint egy embert,megtanultam szenvedni,és akkor már csak boldogan fogok visszatekinteni ezekre a napokra:))

NEMDE?:)))<3